A forgalmas út, mint a Colosseum,
Veszéllyel teli hangos zűrzavar.
Innen nyílik jobbra egy út,
Hol letérek álmodni, s a zaj nem zavar.
Vörös szőnyeg  lábam alatt, 
Vörös posztóból boltív felettem.
Mély csend honol, csak a levelek zizegnek,
Lelkemben a csendet újra felfedeztem.
Különös nyugalom árad a fák alatt,
Csendes magányban áll a sűrűség.
Úgy van a lelkünk,, mint a föld az ég alatt,
Esőben felpuhul, aszályban kőkemény.