Mi öröm az élet,
Ha mindig kín gyötör?
Ha terhem alatt roskadok,
S a gondolat öldököl.
Ha nem engedem el a létet,
A vágyat, mi tőlem van.
S nem nyugszom meg abban,
Mit épp megélek magam.
Ha nem hiszem el, hogy figyel, 
S utam ügyeli bölcs szeme.
Bizonyíték van elég,
Hisz eddig is megőrzött keze.
Hol van a csend, mi áldott,
Miben meghallom bölcs szavát?
Mellyel biztos léptekkel juthatok,
E földi pusztaságon át.