Mi öröm az élet, Ha mindig kín gyötör? Ha terhem alatt roskadok, S a gondolat öldököl. Ha nem engedem el a létet, A vágyat, mi tőlem van. S nem nyugszom meg abban, Mit épp megélek magam. Ha nem hiszem el, hogy figyel, S utam ügyeli bölcs szeme. Bizonyíték van elég, Hisz eddig is megőrzött keze. Hol van a csend, mi áldott, Miben meghallom bölcs szavát? Mellyel biztos léptekkel juthatok, E földi pusztaságon át.