Minden lény, mi teremtve él,
 Megelégszik a hellyel, mit kapott.
 Csak egy van e földön, kinek kevés a lég,
 S át kell, hogy másszon a kőfalon.
 Míg e földön mozgott, repülni vágyott,
 De midőn elérte, szűk lett az ég.
 Ki kellett lépjen e bolygónyi jóból,
 S a hideg sötétbe került elébb.
 Most újra messzebb tervezi útját,
 Más bolygóra vágyik szüntelen.
 Táguló világunk mintája agyunknak,
 Bezárva létezni képtelen.