Te vagy, kit kínzó vágyaim, Nem tudtak volna leírni, Kit ezer év mesés álmai, Nem tudnának elképzelni. Nem ismertelek, de léteztél, Itt voltál mindig a közelben. S én túlnéztem a távolba, Kerestem valakit az ismeretlenben. De midőn elég lett az álom, S vágytam a valóra igazán, Lenyúlt értem egy égi kéz, S elvitt a bálba egy éjszakán.