Te vagy, kit kínzó vágyaim,
 Nem tudtak volna leírni, 
 Kit ezer év mesés álmai, 
 Nem tudnának elképzelni.
 Nem ismertelek, de léteztél,
 Itt voltál mindig a közelben.
 S én túlnéztem a távolba,
 Kerestem valakit az ismeretlenben.
 De midőn elég lett az álom,
 S vágytam a valóra igazán,
 Lenyúlt értem egy égi kéz,
 S elvitt a bálba egy éjszakán.