A tömeg, mely sötét szobába volt zárva,
 Hogy menekülni tudjon, kulcsot kapott a zárba.
 Forgatták sokat, s gyakran használták másra,
 Öltek érte, miatta, s figyelték, várva a szabadulásra.
 Volt, hogy vitáztak rajta bőszen, fennhéjázva,
 De vesztére legtöbb, a maga igazát látta.
 Ilyenkor reszelték, formálták, hogy illjen a zárba,
 Ömlött fejükből a magas tudományok árja.
 A sok formálástól, bár a kulcs, kulcs maradt,
 S jól tudták, e világban ez egy esélyük akadt,
 Nem vették észre, hogy mi imádatuk tárgya,
Miattuk, már rég nem illik bele abba a zárba.