A Biblia legtöbbet boncolgatott témájáról van szó. A titokzatosság homálya borul sokszor a végidei eseményekre, amelyeket előszeretettel használnak emberek megfélemlítésére, illetve arra, hogy így lelki, (vagy fizikai) fogságba zárják őket. Ezek az igék azonban végképpen nem azért adattak, hogy emberek félni kezdjenek bármitől is, legfőképpen Istentől nem. Ugyanis ez nem lenne evangélium, tehát örömhír. Félni az egyetlen megoldástól, ez teljesen reménytelenné tenné az életet. A világ útját mutatják be ezek a szavak, amelyet az Úr megenged, hogy bekövetkezzenek. A történések, valamiknek, a következményei, nem az Isten részéről hirtelen kigondolt események. Az örömhír azonban az, hogy aki a Teremtőben bízik, és hisz az Isten fiában, mind ezektől megszabadul. Számomra a szabadulás a rossztól inkább örömhír, mint a rémisztő körülmények folytonos ismételgetése, főleg annak hátterén, hogy megvan az ellenük szóló biztos védelem „receptje” is. Ami röviden: az Isten ígéreteiben való bizalom.  Ezen kívül sok találgatás is van arra vonatkozóan, hogy mi lesz a jellemzője az utolsó időnek. De minek találgatni, amikor a Biblia tisztán azonosítja ezen időszak jellemzőit. Hallunk sok mindenről, amikor az alábbi igét olvassuk, s ez amint mondtam, sok mindent elindít bennünk:
 „ Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha…de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.” Máté 24:21-22
 Élelemhiány, járványok, háborúk, ökológiai katasztrófák, stb. Ami valóban szerepel Jézus felsorolásában (Máté 24. rész), de mint a sok nyomorúság kezdete. A fizikai szükségletek hiányának veszélyét azonban a követői számára a fenti igeversek kiemelt szakasza mellett, az alábbi helyen is feloldja a Biblia:
 „Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson. Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.” Ézsaiás 33:15-16
 Nem feltétlenül csak a testi szükségletek hiánya jelzi számunkra a „nagy nyomorúságot”, hanem valami olyan, amiben nem volt része ilyen mértékig az embernek „a világ kezdete óta”. 
 Ad-e valamilyen felsorolást nekünk az Isten szava, amik jellemzőek lesznek erre az időszakra. A válasz: Igen. Egy részről Jézus szavaiban, melyekben az alábbi tulajdonságai szerepelnek ennek a korszaknak: 
- gyűlölet
- elhitetés
- gonoszság sokasodása
- szeretet meghidegülése
 Különös módon ezek nem testi szükségeltekről szólnak, hanem egy nagyobb csapdáról, a lelki romlás csapdájáról. Teljesen összecseng ezzel az igeszakasszal a Timótheushoz írt második levél következő bekezdése is:
 „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” Timótheus 3:1-5
 Pál ugyanúgy egy nehéz időről szól, az utolsó időben, tehát a történelem végén, de ő sem testi szükségletek hiányáról ír, hanem egy nagyobb veszélyről. A testi szükségletek hiányát a régi korokban sokszor ellensúlyozta az emberi segítségnyújtás, az együttérzés. Ezek az idők nem is olyan régen voltak, hiszen a nagyszüleink még ezekről meséltek. Tehát lassan-lassan, 60-70 év alatt átalakult a társadalmunk. S milyen meglepő, pontosan olyanná, mint amit fentebb olvashatunk. S ha a Timótheusi levélrészletből két szót más jelentésében alkalmazunk, még rosszabb a kép:
 rágalmazók - alapszava a görög „διάβολος” (diabolosz) szó, melynek jelentése vádló, rágalmazó ördög. 
 vakmerő - alapszava a görög „προπετής” (propétész) szó, melynek jelentése vakmerő, túl gyors, elhamarkodott.
 Félelmetesen pontos leírása ez a mi világunknak. S hogy miért nem vettük észre? Mert úgy jártunk, mint az a bizonyos béka a lassan melegített vízben. Sátán lassan átalakított bennünket, s így a változást nem véve észre megszoktuk. (Csak jelzem, a béka a végén megfőtt.)
 Hol tartunk tehát? Nem időpontmeghatározás követezik, hiszen az a Biblia szerint nem lehetséges, csak egy ébresztő csengő megrázása. A múlt század világháborúi, új, és legyőzhetetlen kórokozói és kártevői, természeti katasztrófái, melyek bizonyítottan egyre sűrűbben, és nagyobb erővel tombolnak, talán a kezdetei voltak a nagy nyomorúságnak, melynek Pál apostolon keresztül közölt jellemzői teljesen eluralkodtak az egész világon. 
 A „Hol tartunk?” kérdésre ezek alapján az egyik lehetséges válasz: a nagy nyomorúság kellős közepén. De ahogyan mondtam a bevezetőben, ez az Isten követőinek nem kell, hogy félelmet okozzon, hiszen, olvashattuk, hogy az Úr megőrzi az övéit. Bár kér is valamit. Bízzunk benne, és mindabból, ami erre a világra jellemző óvakodjunk. „És ezeket kerüld.” Timótheus 3:5.
 S végezetül egy bíztatás mindazoknak, akik vágynak az Isten közelében lenni:
 „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.” Lukács 21:28.