Bár tehetnénk olyan csodákat, mint az apostolok! De ha ebben a helyzetben lennénk, mit csinálnánk? Vajon kit gyógyítanánk meg? Kinek, mi szolgálná az üdvösségét? A Lélek segítene ezt eldönteni, vagy esetleg nem is kellene ezen gondolkodni?
 A fenti probléma abból a feltevésből indul ki, hogy az emberek élethelyzeteiben adott válaszok adják az üdvösség eldöntésének alapját. Lezárhatnánk egyszerűen a kérdést, ugyanis ez nem a mi feladatunk. Az ítélet az Örökkévaló hatalmában van, amit Krisztusnak adott át:
 „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (János evangéliuma 5:22)
 „Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.” (I. Korinthus 4:5)
 Ez az alapgondolat adja a teljes megoldását a fenti problémának is. Nem csupán az adott élethelyzet alapján ítél az Úr, hanem az emberi Lélek belső megnyilvánulásai alapján, ugyanis ez azzal több, hogy megmutatja azt is, hogy mit tenne az ember, ha más helyzetben lenne, más körülmények között élne. A körülményeink egy része ugyanis, hogy hová születünk, milyen környezetben növünk fel, nem a mi választásunk. Ennek függvényében, egy negatív hatásoknak kevésbé kitett egyén, kívülről igazabbnak látszódhat, mint az, akinek minden percben komoly lelki küzdelmet kell folytatnia a lelkében, hogy mondjuk helyes-e ezt, vagy azt megtenni, vagy az éhhalált válassza. De a Teremtő azt is Látja, hogy fordított helyzetben mit tenne ez a két ember. Erre mi nem vagyunk képesek, ezért nem ítélhetünk.
 „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” (János evangéliuma 7:24).
 Ebben az idézetben, a „látszat” szó görög megfelelője az alábbi jelentésekkel bír: 
1. látás, látóképesség; 
2. szem, tekintet; 
3. látvány, arc, külső, alak; 
4. látomás, álomkép; 
5. nézőpont, nézet
 Tehát magában foglalja mindazt, ahogyan mi képesek vagyunk a másik emberről képet alkotni. Vagyis, az általunk valóban látottat, és az általunk a látottak alapján elképzeltet is. 
 De, hogyan kapcsolódik ez az első bekezdés problémájához. A válasz a következő igéből érthető meg:
 „Úgyannyira, hogy az utcákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök. És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának.” (Apostolok cselekedetei 5:15-16.) 
 Amint látjuk sem Péter, sem a Péteren keresztül munkálkodó Szent Lélek nem válogat a szenvedők között. Mindenkit meggyógyít Isten Lelke, akivel kapcsolatba kerül, mert akár meggyógyul valaki, akár nem, az Örökkévaló tökéletesen el tudja dönteni, hogyan viselkedne az ember, betegként, ha meggyógyulna, vagy fordítva. Az életünkben bekövetkező változások, csupán nekünk szükségesek, hogy megvilágítsák, milyenek is vagyunk valójában, hogy változásra „kényszerítsenek”. Ennek értelmében alkalmazza ezt a tanító módszert a Teremtő, de az írélethez szükséges információkkal ettől „független” is rendelkezik. 
 Hogy mi lenne, ha valaki gazdag, vagy szegény lenne, testileg erős, vagy gyenge lenne, mind-mind itt van bennünk, s bár mi nem látjuk, de az Atya igen.
 Hiszen: Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. (Lukács evangéliuma 16:10.)