Talán az egyik legtöbbet hallott bibliai igék csoportjába tartozik a fenti idézet. Használjuk, ha megbántanak bennünket, ha helyre akarunk tenni egy általunk sérelmesnek gondolt viselkedési formát, vagy egyszerűen ha jobb irányba kívánunk terelni egy gondolatot.  De mit is jelent ez az ige?
     Ha ítéletet mondunk, valami olyat teszünk, ami ránk vonatkozik a későbbiek során. Szó szerint, - ahogyan az idézet bibliai szakaszban található κρίνω (krínó) görög szó egyik jelentése ezt alátámasztja – törvény előtt vonunk felelősségre valakit, de egyben megalkotjuk az ítéletet is. Mi hiányzik ebből az eljárásból? A védelem. Nem tartottunk igényt az eljárásban arra, hogy a vádlott nevében valaki,  aki minden részletre kiterjedően ismeri a tényeket, védőbeszédet tartson, esetleg az ítélet alóli felmentő okot tudomásunkra hozza. Ha ezt megtesszük, azt támasztjuk alá, hogy az ítéletben nem látjuk szükségességét a védelemnek, az embernek nincs szüksége ilyen segítségre. Elegendőek a külső, látható jelek, az emberi véleményalkotás. Ekkor joggal tarthatunk mi is igényt hasonló eljárásra, hiszen ezt az elvet mi magunk láttuk jónak, helyesnek, és célravezetőnek. A saját védelmünket utasítjuk vissza, aki jelent esetben, maga a Megváltó. Ő tudja előterjeszteni megfelelő módon, azt az okot, ami számunkra az ítélet alóli felmentésünkhöz vezethet. 
 Ez az ok Krisztus helyettes áldozata.