Keresztelő János Júdea pusztájában készült fel a szolgálatára. Pusztai életéről keveset tudunk, de a Szentírás különös módon kitér az öltözetére és a táplálékára. Mindkettő többek között az egyszerűséget fejezte ki. Különös módon azonban a felsorolt ételek egyike találgatások kereszttűzébe került. Ez természetesen annak is köszönhető, hogy Keresztelő János életével kapcsolatban több legenda is szárnyra kelt, amit sokszor mint egyértelmű igazságot fogadtak el az emberek. A Biblia megemlíti, hogy János teveszőr ruhát, és bőrövet viselt, ételként pedig sáskát és erdei (vad) mézet evett. A hagyomány alapján, János élelme a róla elnevezett Szentjánoskenyérfa termése volt. A szöveg alapos vizsgálata alapján azonban az alábbi következtetésre juthatunk.
      A Máté evangéliumában szereplő felsorolásban egyértelműen két élelemforrás került megjelölésre Keresztelő Jánossal kapcsolatban. Az egyik az „ἀκρίδες” (ákridesz) görög szó, mely sáskát jelent, a másik a „μέλι ἄγριον” (méli ágrion), amit a Károli fordítás alapján erdei mézként ismerünk, bár szerencsésebb talán a vad méz elnevezés. Egyesek úgy vélik, hogy az ákridesz szó fordítható sáskaként, és szentjánoskenyérfaként is.  Azonban megvizsgálva a szót, azt találjuk, hogy az újszövetségben négy alkalommal szerepel, Máté és Márk evangéliumában Keresztelő Jánossal kapcsolatban, illetve Jelenések könyvében (Jel. 9: 3,7) bizonyos történelmi események azonosításaként. Ezen felül az Ószövetség legrégebbi ismert görög fordításában, a Septuagintában, a tíz csapás törtneténél (II. Mózes 10:4) szintén ezt a görög szót tartották megfelelőnek arra, hogy a nyolcadik csapásban (sáskajárás) megjelenő állatok nevét visszaadják. De ugyanezt láthatjuk e fordítás más részein is (pld.: Ézsaiás 33:4, Jóel 1:4, 2:25, Náhum 3:15,17).
 A biológiával foglalkozó olvasó számára talán ismerősnek tűnik az ákridesz szó. Ez nem véletlen, hiszen a biológia rendszertani részében a sáskák családja görög neve Acridoidea. A rendszertani család neve az ákridesz szóból vezethető le. 
 A felvetés, ami szerint Keresztelő János eledele a szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) - vagy más nevén egyiptomi füge, carob, jánoskenyér, vagy balkáni júdásfa - termése nem állja meg a helyét, hiszen a szentjánoskenyérfa görög neve Χαρουπιά (Charoupiá), vagy κερατονία η έλλοβος (keratonía ē éllobos) amiből a mi karob szavunk alakult ki. Ma így nevezzük a szentjánoskenyérfa terméséből készült élelmiszert. Az említett nevek közül egyik sem téveszthető és tévesztendő össze a görög ἀκρίδες (sáska) szóval.
 Így megállapítható, hogy Keresztelő János a Júdeai félsivatagos, sivatagos puszta azon eledelét fogyasztotta, mely akkor is és ma is az ott élők, és a vándorok életét mentheti meg, ami nem volt más, mint a sáska, mely egyébként a zsidóság számára Isten által engedélyezett tiszta állati eredetű étel volt (III. Mózes 11:21-22).