János evangéliumának 21. részében olvashatunk arról, hogy Jézus háromszor megkérdezi Pétert, szeretsz-e engem? A harmadik kérdésnél Péter elszomorodik, hisz már harmadszor kérdezi Krisztus ugyanazt tőle. A három tagadására válaszul hangzott el a három kérdés, vagy mintegy „megszégyenítésére” saját maga számára, s ezért szomorodik el? Talán sokszor elgondolkodtunk már ezen.
 De mi is hangzott el pontosan a beszélgetésben. Jézus első két kérdésében az „ἀγαπᾷς” (agapas=szeretsz?) szót használja, mely önzetlen, önfeláldozó, viszonzást nem váró szeretetet jelent. Péter a „φιλῶ” (filó=szeretlek) szóval válaszol, mely viszonzott, felebaráti szeretetet jelent. Ehhez jön az a tény, hogy a szöveg nem tartalmazza az „is” szót, az egy fordítói betoldás. Így olvasva látható, hogy nem a három tagadás megsemmisítésére hangzott el a három kérdés. Jézus ha kérdez, azt tanító szándékkal teszi. Nem a kérdések száma, a visszatérő „szeretsz-e” kérdés szomorította el Pétert, hanem az amit Jézus kérdezett. Péter önzetlenül, önfeláldozó módon szeretsz engem, ahogyan Lukács 18:28-ban, de főleg Lukács 22:33-ban ki is fejtetted? Akkor igazat mondtál? Péter válaszában elismeri, hogy felebaráti, viszonzott felebaráti szeretettel szereti. Ez hangzik el a két első kérdésben, ahol a Jézus megbízást ad Péternek. Először arra kéri, hogy legeltesse, etesse a bárányait, majd a pásztorold szót használja, ami már védelmet is jelent, s nyomatékosan nem a bárányainak, hanem a juhocskáinak nevezi a nyáját. S a harmadik kérdés innen indul. Péter szerinted elég a felebaráti szeretet ahhoz, hogy ne csak tápláld, de az életed árán meg is védd a juhokat? Tehát harmadszor kérdezve Krisztus ezt mondja: Péter, te felebaráti szeretettel (φιλεῖς=fileis) szeretsz engem? Péter elszomorodik, hogy harmadszor Krisztus (φιλεῖς=fileis) az ő felebaráti szeretetére kérdez rá, megérti és elismeri, hogy nem mondott igazat (Lukács 22:33-ban), ezért válaszában elismeri, nem tudlak szeretni csak felebaráti szeretettel. Ugyanis te szerettél előbb, csak te tudsz így szeretni, s ez nekem csak akkor lehetséges, ha te laksz bennem. Különös módon akkor mondott igazat, amikor a főpap udvarában azt mondta, hogy „Nem ismerem ezt az embert.”. Nem ismerte Krisztust.
 Péter szomorúsága nem a kérdések ismétléséből, újra feltevéséből fakadt, hanem annak a felismeréséből, hogy mi a különbség Jézus iránta való szeretete és az ő Krisztus iránti szeretete között.