„Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad. Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.” 
 I. Mózes 25:28.
 A fenti igevers általános értelmezése szerint, Izsák azért szerette Ézsaut, mert szerette a vadból készült ételeket, és végeredményben is Izsákot a kívánsága vitte rá erre a döntésre. 
 Az igeszakasz vizsgálatakor a következőket olvashatjuk az eredeti szövegben, szerette Izsák Ézsaut, mert כִּי-צַיִד בְּפִיו (kicáid böfiv), tehát a „szájával vadászott”.  Mit jelent ez a kifejezés? Ézsauban megvolt a képesség arra, hogy az emberekre hatást gyakoroljon. Ezt láthatjuk I. Mózes 32:6 versében, ahol Ézsaut, mint vezért láthatjuk, aki négyszáz harcossal indul el Jákóbhoz. Kinek a tulajdonságai között találjuk meg ezeket a jellegzetességeket: hatással tudott lenni az emberekre, vállalkozó szellemű, eltökélt volt. Ábrahám jellemvonása ez. Ezért Szerette Izsák, mert hasonlított szeretett apjára Ábrahámra, mert megvolt benne az a tálentum, hogy hatott az emberekre. Isten művében egy ilyen ember talán nagyobb dolgot tud véghezvinni. Ézsau talán nagyobb hatással, és több embert vezet az Istenhez, ha apja megnyeri őt az Urnak. Jákób nem volt nagy társasági ember, sátorban lakozó szelíd személy volt. Olyan, mint Izsák. Ha elgondolkodunk családi életünkön, vajon nem hasonló a kép? A szülő, a gyerekei közül legtöbbször azzal érti meg magát nehezebben, aki rá hasonlít. S azzal könnyebben, aki más mint ő, s akiben –talán - beteljesedni látja az általa kívánt dolgokat. Izsák és Rebeka is emberek voltak, hozzánk hasonló természettel (Jakab 5:17).  S miért szerette Rebeka Jákóbot? Mert olyan volt, mint szeretett férje. Az ő jellemvonásait látta benne, azokat, amelyek miatt megszerette Izsákot. 
 Nem mást láthatunk tehát a fenti versben, mint egy jól ismert családi képet. Mely szerves folytatása a 27. versnek, ahol Ézsau és Jákób jellemvonásainak bemutatása történik meg, hogy a következő gondolatban megértsük, ki, kit és miért szeretett.