„Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiceában vannak, és mindazokért, akik nem láttak engem személy szerint e testben. Hogy vígasztalást vegyen az ő szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.” Kolossébeliekhez írt levél 2:1-3
 A fenti igeszakasz kiemelt része egy olyan megfogalmazást tartalmaz a Károli Gáspár által fordított Biblia 1908-as felülvizsgálatában, mely félreértésre adhat okot, illetve egyszerűen nem értelmezhető. Mire gondolok itt. Az Isten, Atya és Krisztus nevek úgy szerepelnek, mintha különálló személyek felsorolása lenne. Ez azonban – főleg azoknak, akik nem ismerik a Biblia Szentháromságról alkotott véleményét – nem csakhogy zavaró, de sok, olyan irányú értelmezésre ad okot, mely inkább árt, mint használ, a ma amúgy is tévelygésekkel teli Bibliaértelmezésben. 
     A Károli fordítás legutóbbi felülvizsgálata, illetve sok más fordítás is helyesen tartalmazza ezt az igeszakaszt, de az általunk vizsgált kiadás elterjedtsége miatt nem hagyható ki, az erre a hibára való figyelemfelkeltés.  Ahhoz, hogy a megoldáshoz eljussunk, szükséges visszalépnünk az eredeti szöveghez. Mit találunk tehát a görög nyelvű Újszövetség ide vonatkozó szakaszában? Csupán két személyre utaló fogalmat: θεοῦ (Teoü), tehát Isten,  és Χριστοῦ (Krisztoü), tehát Krisztus. Nem tartalmaz a vizsgált szakasz semmilyen más személynevet, vagy Isteni személyre utaló célzást. A szakasz második verse tehát –egyébként teljes összhangban a szövegkörnyezettel – a következő képpen fordítható: „Hogy az ő szíveik megvigasztaltassanak, egybekapcsolódva szeretetben, és hogy eljussanak az értelme meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten ama titkának megismerésére, ami a Krisztus.” 
 Ezt a gondolatmenetet folytatja az ige a harmadik versben, s így válik érthetővé Pál gondolata is, mely Krisztusra irányítja figyelmünket.
 „Amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.” Kolossébeliekhez írt levél 2:3