Kétségtelen, hogy a Biblia legkevésbé olvasott, vagy talán legkevésbé „forgatott” lapjai a nemzetségi táblázatokat tartalmazó részek. Azonban itt is találunk olyan „hibákat”, melyek tisztázása elengedhetetlen, mert egyetlen kétség is elég a Bibliával szemben ahhoz, hogy magunk előtt görgetve naggyá nőjön, és elindítson a Biblia helytelen megítélése felé. Nincs tehát a Bibliának egyetlen igéje sem, melyre azt mondhatnánk, ez nem érdekes, ez „nem üdvösség kérdése”. Nézzünk erre egy példát. 
 Az alábbi probléma nem köthető egyetlen fordításhoz, hiszen a rendelkezésemre álló adatok alapján számtalan Bibliafordítás, és egy héber szöveg is tartalmazza. A megoldásig egészen vissza kell nyúlni az időben.
 Az alapprobléma a következő:
 „És három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben (Abija, Júda királya). Az ő anyjának neve Maaka, az Abisálom leánya.” I. Királyok 15:2 (Károli 1908.)
 „És uralkodék negyvenegy esztendeig Jeruzsálemben (Asa, Júda királya, Abija fia); és az ő anyjának Maaka vala neve, az Abisálom leánya.” I. Királyok 15:10 (Károli 1908)
  „Az ő anyjának neve (Abija, Júda királya) Mikája vala, aki a Gibeából való Uriel leánya.” II. Krónikák 13:2. (Károli 1908.)
 Ha szó szerint értelmeznénk a verseket, Abijának Júda királyának az édesanyjától született Asa nevű fia, mely égbekiáltó vérfertőzésről valószínűleg a Biblia tudósítana bennünket, ezt azonban nem teszi. Mondhatnánk azért, mert ez nem is történt meg, egyszerűen elírás történt, hiszen Abija édesanyját Krónikák könyve egy más személlyel azonosítja, méghozzá Mikájával. Abijának Mikája volt az édesanyja, Asa pedig Abija, Maaka nevű feleségétől származott. 
 Ez azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis sok fordítás úgy akar a Biblia hitelességének érvényt szerezni, hogy az „anyja” szó helyett a „nagyanyja” szót használja, hogy feloldja a problémát. A Biblia azonban a szülő előtti generációs kapcsolatot csupán férfiágon használja, női ágon nem, vagy csak teljes nemzetségi táblázatokban, ha a személy megemlítése feltétlenül fontos Isten jellemének helyes megismerése miatt (például Jézus nemzetségi táblázatában szereplő Támár, Rácháv, Ruth és Betsabé esetében). Ennek oka, hogy az számított és számít ma is zsidónak, akinek az édesanyja zsidó, a női ág korábbi nemzedékei nem perdöntőek ebben a kérdésben. Így nehezen értelmezhető az, hogy egy Júdeai királynál a nagymama lenne megemlítve. Ezen magyarázat mellett, a különböző nemzeti fordítások, még más variációkat is alkalmaznak, a nevek cserélésével, vagy a három igehely összedolgozásával. 
 Javalsom, lépjünk egy nagy időtávot, és nézzük meg a Septuaginta (az ószövetség görög nyelvű fordítása i. e. 250-ből) érintett lapjait.
 „καὶ ὄνομα τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μααχα θυγάτηρ Αβεσσαλωμ”I. Királyok 15:2 (Septuaginta)
 „καὶ ὄνομα τῆς μητρὸς αὐτοῦ Ανα θυγάτηρ Αβεσσαλωμ.” I. Királyok 15:10 (Septuaginta)
 „καὶ ὄνομα τῇ μητρὶ αὐτοῦ Μααχα θυγάτηρ Ουριηλ ἀπὸ Γαβαων.” II. Krónikák 13:2 (Septuaginta)
 Nem szükséges görcsösen, minden áron magyarázni és bizonygatni a Biblia hitelességét, ugyanis az magát bizonyítja. A fenti igék alapján a következő kép rajzolódik elénk.
 Abija király anyja Maaka volt, az Abisálom lánya. Abija fia, Asa édesanyja pedig Ana volt, aki szintén az Abisálom lánya volt, talán egy második, vagy harmadik feleségétől. Abija tehát elvette az édesanyja rokonát, ami akkoriban nem volt egyedülálló (pld: II. Krónikák 11:18-20, Roboám elveszi a testvére leányát, és két nagybátyjának egy-egy leányát, vagy II. Sámuel 13:13-ben Támár szavai, ahol nem lát kivetnivalót abban, hogy egyik közeli rokonához menjen feleségül). 
 Krónikák könyve pedig alátámasztja mindezt, hiszen Abija anyjaként Maakát jelöli meg, aki az Uriel leánya. Feltűnhet, hogy Maaka apja itt más névvel szerepel, de ez sem ritka az akkori korban, hogy egy ember több névvel rendelkezzen (például: II.Krónika 26:1-II. Király 14:21 Uzziás-Azáriás; II. Sámuel 12: 24-25 Salamon-Jedidja; II. Király 23:34 Eliákim-Joakim; I. Mózes 32:28 Jákóv- Izrael).
 Eljutottunk tehát egy megoldásra úgy, hogy csupán a Biblia igéjét vettük alapul, minden külső forrás nélkül. Ez sajnos nem minden esetben elégséges, de az esetek nagy részénél ez is tökéletesen elég. Buzdítson ez is bennünket egyre mélyebb Bibliaolvasásra. 
 Jó Bibliakutatást kívánok.