„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.
 Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.
 Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot.
 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal;
 Mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által.
 Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél;”
 A fenti igeszakaszt sokszor használják étkezéssel kapcsolatos viták tisztázására. Érvényes-e a Mózesi törvény tiszta és tisztátalan állatok evésével kapcsolatos szabálya, mit szabad enni és mit nem.
 Néhány gondolattal szeretném összegezni, hogy mire jutottam ennek az Igének a vizsgálata során, az étkezési tanács dolgában.
 Az első kérdés, hogy kiknek írja Pál apostol a fenti intést. Egyértelműen a gyülekezet tagjainak szánja Timótheuson keresztül, hiszen az első gondolatban a hittől elszakadókról szól a hívő közösségnek, az utolsó versszakban pedig az atyafiakról beszél, mint a fenti tanács címzettjeiről. Ez egyébként azonos is Pál elgondolásával, miszerint nem ítélgeti, vagy irányítja a nem hívő embereket: „Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek?” I. Kor. 5:12.
 Tehát minden ami ebben a szakaszban szerepel, csupán a hívők közösségére vonatkozik, és nem egy, az emberiség egészére értendő „szabály”. 
 Az utolsó időre vonatkozó intést a Szent Lélektől kapta az apostol, így Isteni Intés közvetítéséről van szó. 
 A beazonosítást, miszerint kikről szól, a mi korunkban felismerhető-e valamilyen keresztény irányzatban, meghagyom minden olvasónak. Ez a kérdéskör nem tárgya ennek az írásnak. 
 A házasság tiltása, egyértelműen Isteni parancs ellen szól, hiszen a teremtés után, elsők között rendeli el maga a Teremtő ezt az „intézményt”. 
 Az utána következő tiltás vizsgálata előtt azonban szeretnék tenni egy pontosítást a fordítással kapcsolatban. A 4. vers ugyanis nem tartalmazza az állat szót, ott csupán a teremtmény megjelölés szerepel, ahogyan ezt például a református újfordítás is tartalmazza.  Tehát ezen a helyen nem a tiszta és tisztátalan állatokról van szó, vagy a róluk szóló Mózesi törvény eltörléséről. Sőt. A következő gondolatban, azt mondja az apostol, hogy azokról az ételekről szól, amiket az igazság megismerőinek, a hívőknek adott. Ez felveti a kérdést, hogy mik ezek az ételek. Erre az 5. vers válaszol. Minden olyan teremtmény, amit Isten Igéje megszentel, és a hálaadás, amivel veszik a hívők. 
  Miért szűkítem le a kört az előző mondatban, mert egyértelmű, hogy egy ismert törvény fényében írta a tanácsot az apostol. Az állat szó nélkül, a „minden teremtmény” kifejezés, mindent magában foglal. Élettelen dolgokat, növényeket, állatokat, embert. Gondolom nem arra értette Pál a mondottakat, hogy ezek közül minden megehető, ha hálával esszük, hiszen senki nem gondol itt a fertőző, mérgező teremtményekre, vagy a kanibalizmusra, mert azonnal egy, az elmékben meglévő szabály alapján egyértelműsítjük a mondottakat. Ahogyan ezt Pál is tehette, aki megtartotta a Mózesi törvény bizonyos előírásait (Apostolok cselekedetei 18:18, 18:21, 21:17-26).   
 Végül egy gondolat, amit kérek józan ésszel átgondolni:
 Ha Isten kiválasztott egy népet, és annak olyan rendeléseket adott, amik a javukat szolgálták lelki és testi téren egyaránt. Vajon ezek a szabályok rosszak lettek-e azzal, ha a kiválasztott nép elvetette a szövetséget? Bár a törvény révén nem igazul meg senki, csak Krisztuson keresztül, de élete minőségében változtathat, ahogyan ezt a kiválasztott népnél is tette, hogy ezzel is tisztábban, gondolkozva jobban megértsék az Isten titkait.