Keresztény hitünk egyik kulcskérdése: Hit vagy cselekedetek alapján üdvözülünk? A kérdés megválaszolásához a Jakab apostol levelében az ide vonatkozó részeket kell segítségül hívni (Jakab 2: 24-26). Mit is mond itt az apostol?
 A 14. versben máris választ kapunk egy kérdésre, hiszen itt egyértelművé válik, hogy nem az I. Mózes 15:6. [És hitt (Ábrahám)az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.] versben lévő kijelentés ellentéte a vizsgált ige. Ugyanis itt nem az Isten általi igazzá nyilvánításról szól az apostol, hanem az abban való megmaradásról, mintegy a megszentelődés folyamatának törvényszerűségét magyarázza. Kétség kívül hit által nyilvánítja az Isten az embert igazzá, de az apostol kérdése az ebben való megmaradásra irányul: „Avagy megtarthatja-é őt a hit?” Jakab 2:14. A hit által nyert „előjog” nem predesztinál bennünket az örök életre, csupán mint az első lélegzetvételünk, megadja a lehetőségét a további lélegzetek vételéhez, hiszen jog szerint igazzá nyilvánít, Isten alkalmasnak ítél hitünk alapján az örök életre. Ennek azonban bizonyítéka kell, hogy legyen. Az ókori gondolkodás alapján az elméleti tudás értéktelen volt (ellentétben napjainkkal), csak a gyakorlati tudás volt értékelhető. Ez köszön vissza ebben a megközelítésben is. Jakab egyértelművé teszi, hogy a hitünk alapján tudjuk és elismerjük, hogy csak cselekedetek által válik láthatóvá, megmentővé és mások számára is hasznossá a hitünk: „Azonképpen a hit is, ha nem birtokol cselekedetetek, halott önmaga szerint”(Jakab 2:17,pontosított fordítás). A görög „πίστις” (pisztisz) szó nem csak hitet, hanem bizalmat is jelent. A bizalom mellett cselekedeteknek kell meghúzódniuk, egy megismerésnek, mely bizalmat ébreszt a másik fél iránt. Senki nem fog az én hitem alapján bízni az Úrban, csak a saját megtapasztalásai által. Így válik a hit sajátjává, az Istennel szerzett tapasztalat hite éltetőjévé. A cselekedetek által szerzett tapasztalatok az Istennel, táplálják és növelik a hitünket. [Erre utal a tíz szűz példázatának (Máté 25:1-13) az a mozzanata, amikor az edényből (Bibliai jelképek alapján mi magunk vagyunk az edény) kell a lámpásban lévő olajat pótolni.] Nem létezik élő hit cselekedetek nélkül, ahogyan nem létezik emberi élet lélegzetvétel nélkül. Ezt Jakab apostol is egyértelművé teszi a vizsgált szakasz 18. versében, amikor erre kéri a kérdésben másként gondolkozókat: „Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteid nélkül*, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. (Jakab 2: 18, *pontosított fordítás). Mintegy felhívást intéz azokhoz, akik a cselekedetek nélküli, csak hitre alapozott tanítás mellett érvelnek. Ha létezik cselekedetek nélküli hit, mutasd meg nekem. Tárd elém hited gyümölcseit (Galátziabeliekhez írt levél 5:22). Egyszerűen belátható, hogy a hit gyümölcsei cselekedetekben nyilvánulnak meg. Olyan kérés elé állítja itt az apostol a kétkedőket, amely nem teljesíthető. Így válik egyértelművé a kép. Isten hit által igazzá nyilvánít bennünket. Előre látja, hogy a döntésünk igaz akaraton alapul, vagy sem, s a cselekedet megváltozását fogja-e hozni. De nem várja meg ezeket a cselekedeteket, már ott, a döntésünk során igazzá nyilvánít bennünket, és elindít a megszentelődés útján. Isten titka ez, mely újra bizonyítja előre látását, mindenekfelett valóságát. Mi még talán nem látjuk a cselekedeteket, talán döntöttünk, de keressük az utat, kétségbe esünk, mert nem látjuk a gyümölcsöket, de Ő már tudja ennek az útnak a végét. A cselekedetek, a gyümölcsök Isten igazságát bizonyítják az embernek, azt, hogy Isten döntése helyes volt.   
      Ha nincsenek cselekedeteink, a hitünk nem nyer alátámasztást, elhal. A tettek által szerzünk tapasztalatokat az Istennel, és ezek a tapasztalatok fogják egyre erősebbé tenni Istenbe vetett hitünket, hiszen kézzelfogható bizonyságai lesznek számunkra is ennek a hitnek. Így válik Jakab apostol következtetése érthetővé számunkra: „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” (Jakab 2: 24.)