A Biblia tükrében egyesek számára az egyik, míg mások számára a másik kerül alátámasztásra. Ketté kell azonban itt választani a Bibliából az Isteni parancsot és akaratot, valamint a történetekben szereplő eseteket, melyek sokszor emberek döntései és akaratai. Mit értek ez alatt?
     A Szentírásban szereplő hithősök, mint Ábrahám, Jákób, vagy Dávid, nem voltak hibáktól mentesek. Az Isten által igaznak mondott emberek sem tetteikben voltak mindig tökéletesek, hanem az Isteni igazzá nyilvánítás alapján, mely Isten fiának helyettük hozott áldozatán alapul. Tetteikben követtek el hibákat. A Biblia nem állítja, hogy az igaz emberek bűntelenek lennének, („Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék.” Prédikátor könyve 7:20.), viszont ahogyan írja nem akarnak megmaradni a bűnben, ellenállnak, és harcolnak ellene. A Bibliai hithősök tehát követtek el hibákat, melyeket nem tanácsos követnünk, ezért az ő életüket is össze kell vetni az Isten szavának mércéjével. Alapkérdésünk így egyszerűen kitisztázódik. Kutatásunknak ugyanis arra kell irányulnia, hogy mi a fenti kérdésről Isten álláspontja. Ehhez csupán néhány Bibliai idézetet kell elolvasnunk.
 „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.”  Mózes első könyve 2:18. Társat, tehát egyet, nem társakat.
 „Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.” Máté evangéliuma 19:4-6. Kettőről beszél az ige, két személyről, férfiről és nőről. S végül egy figyelmeztetés. 
 „De feleségül se végy senkit az ő leánytestvére mellé…” Mózes harmadik könyve 18:18. 
 Ennél az igénél kicsit el kell időznünk. Sokan úgy értelmezik a fenti mondatot, hogy testvéreket nem volt szabad ugyanannak a férfinek elvennie feleségül, de idegen nőt feleségül vehetett második, vagy sokadik feleségként. A szövegben szereplő héber (אחות) nővér szó azonban ugyanúgy értelmezhető, mint a Bibliában oly gyakori testvér (אחיו) kifejezés, mely jelenthet rokonsági fokot, de jelenthet „felebarátot”, egy másik embert is. 
 A kifejezések például egyértelműen első generációs (azonos szülőktől származó testvérek) rokonsági fogként vannak értelmezve Mózes negyedik könyve 6.rész 7. versében, vagy Jób könyve 42. részének 11. versében  de mint egy másik ember, egy „atyafi” (távolabbi rokonsági fokban álló, vagy nem rokonsági fokban lévő személy) jelennek meg, Mózes első könyve 49. rész nyolcadik versében, vagy Jób könyve 22. rész 6. versében. 
 Az idézet tehát azt jelenti, hogy a feleséged mellé mást ne vegyél el feleségül, magyarul élj monogámiában (egynejűség), ahogyan az Isten is eltervezte a házasságot. Földi viszonylatban egy férfi és egy nő szövetségeként. Melyhez mennyei „hitelesítésül” kapcsolódik harmadik személyként Isten maga, ahogyan erre utal az alábbi igevers is. 
 „…és a hármas kötél nem hamar szakad el.” Prédikátor 4:12.
 Így kimondható, hogy a többnejűség soha nem volt Isten tervei között, és nem is változata meg ezt a véleményét. Hiszen mind az Ó-mind az Újszövetség ugyanúgy fogalmaz férfi és nő kapcsolatáról.
     De miért érintene ez bennünket, hiszen az európai kultúrkörben tiltott a többnejűség, vagy többférjűség intézménye. Azért, mert a fentebb leírt dolgok, nem a hivatalosan, „papíron” megkötött házasságra utal kizárólagosan, hiszen a Szentírás egyértelművé teszi azt az pillanatot, amelytől számítva két személy szövetségre lép egymással. 
 „Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Máté evangéliuma 19:5.
 A fenti ige szerin – bár sokféle képpen értelmezhető, akár átvitt értelemben is – akkor válik megkötötté két ember szövetsége, amikor egy testté lesznek, tehát testi kapcsolat szintjére lépnek. Ezt láthatjuk a Bibliában sok esetben, hogy a testi kapcsolat megtörténte „hitelesítette” úgymond a házasságot, például Izsák és Rebeka találkozása, stb. Így a testi kapcsolat létesítése, maga a szövetségkötés a házasság érvényesítése volt a régi korokban. Ebből kiindulva a többnejűség (vagy többférjűség, mint például India egyes részein) nem csak a több nővel kötött hivatalos házasságot jelenti. Azon kultúrákban is jelen van, amely tiltja ezt a fajta kapcsolatot, csak az ilyen helyeken „másképpen magyarázzák”.