Amikor látom az embereket, akik félelmetes érdektelenségben vesztegelnek, akiknek az ingerküszöbe egy lajhár értékei alatt van, akik csupán a régi mondás szerint élnek „kenyeret és cirkuszt”, hihetetlennek tűnik, hogy meg lehet őket szólítani. De mégis lehetséges kell, hogy legyen, hisz a Biblia ezt írja, ha nem is a többség, de egy jelentős embertömeg megmozdulásáról tudósít „És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.” Ésaiás 60:3.
 De hogyan? Mi a megoldás?
 Minden lehetőség kihasználása. De mik a lehetőségek?
 Amikor láttam, hogy csökkennek az érdeklődők, üresek a székek, elkeseredtem. De aztán megértettem valamit. Ez nekünk szól. Ez értünk történik. Mert, talán nem értettük eddig helyesen a 127. Zsotlárt. Talán emberi megoldások mentén haladtunk, s nem féltünk igazán Jeremiás figyelmeztetésétől: „Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.” Jeremiás 23:21. Egy Istentől rendelt alkalom többet ér, mint ezer másik. Nem a lustaság legalizálásai ezek a mondatok, nem a tétlenség megmagyarázásai, hanem a ráébresztésé arra, hogy hol is állunk a történelemben.
 Az állapotunk, amelyben veszteglünk, nem csak a miénk. De ez nem elcsüggedésre kell hogy indítson. Háborúkat, harcokat látunk, vagy hallunk ezekről? Ez nem csak a világ, ezek mi is vagyunk. Egy keresztény ember bízik abban, hogy az Úr megvédheti a világi harcoktól, de sokszor összerezzen a szíve, amikor az Isten népében látja ugyanezt. De miért csodálkozunk? („Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről…” Máté 24:6.) Mert az első, a legjobb (a „πρώτην” szó másik jelentése) szeretetet (ἀγάπην) elhagytuk, elengedtük. Meg kell keresnünk újra. Meg kell tanulnunk újra. A szeretet nem tanulható szavakból, csak átvehető cselekedetekből. Meg kell keresnünk azt, aki így szeret, meg kell ismernünk, és meg kell tőle tanulnunk a szeretetet. Tudjuk, hogy Isten szeret így bennünket, akkor keressük meg. Ne szégyeljünk a hitünk első lépéseihez visszatérni. Maga az Úr mondja az utolsó idők népének „Térj meg” Jel.3:19. Az első lépéseket ajánlja, tegyük mi is ezt.
 Az állapot amiben vagyunk előre ki lett nyilatkoztatva. Máté evangéliuma 24. és 25. része bőven tartalmaz kijelentéseket erről az időszakról. a 24. rész zárásaként Jézus elmondja, hogy lesz amikor a szolgatárs verni kezdi a szolgatársat. Élünk-e meg ilyen dolgokat. Nem egy kiteljesedett cselekedetről ír a Biblia Krisztus visszajövetelekor, „csupán” valaminek a kezdetéről. Elkezdődtek-e ezek a dolgok? Majd a 25. rész elején így kezdi: „Akkor hasonlatos lesz…”. Mikor? Amikor elkezdi verni a szolgatársait. S a tíz szűz példázatában tovább folytatja az akkori állapotok rajzolását. Mindannyian várják a vőlegényt. De ne kerülje el a figyelmünket egy apró jelenet. Amikor a szüzek Krisztus elé mentek, mit tettek? Elővették az ő lámpásaikat: „elővevén az ő lámpásaikat, kimenének” Máté 25:1., s amikor az elszunnyadás után felébrednek mit tesznek újra? „Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.” Máté 25:7. Nem én állítom, hogy nem törődünk a lámpással, hanem a Biblia. Ő állítja azt, hogy elhanyagoltuk a lámpást, pedig ez visz ki bennünket a vőlegény elé, s szükség lesz rá az utolsó pillanatban is. De mi a lámpás, aminek ilyen nagy a jelentősége? „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” Zsolt. 119:105. Ezt hanyagoltuk el, erről feledkeztünk el. Az Isten Igéjéről, a szaváról, ami a Biblia. Nyugtatgathatjuk magunkat, hogy rengeteg irodalmunk van, ami a Szentírással foglalkozik. Igen a kisebb világosság a nagyobbhoz vezethet bennünket. Csak ne álljunk meg a kisebb világosságnál. Minden kérdés vége a Biblia, az úton vezethet egy kisebb lámpás, de a nagyobbnál nyugodjunk csak meg. S vigyázzunk ebben a kérdésben az ige nem általánosságban említi a lámpást, hanem az „ő lámpásaikat” említi. Mienk az ige, vagy másoké, első kézből vesszük az igét, vagy elfogadjuk másodkézből is. Megelégszünk ennyivel? Ne csüggedjünk el, erről a korról, és erről az állapotról szólt Jézus a tíz szűz példázatában, de ha felismertük, ne maradjunk ebben az állapotban. Vegyük elő a lámpásainkat, és ahogy az okos szüzek tették készítsük el, ékesítsük ( a Máté 25:7-ben található ἐκόσμησαν szó jelentése: rendbe hoz, ékesít, díszít) fel, emeljük újra a helyére az Isten igéjét. 
 Egy Isteni „ajánlás” és ítélet is egyben, nem csak az ősi Izraelnek:
 „A törvényre és annak tanítására (תוֹרָה, תְעוּדָה ) hallgassatok,: Valaki nem szólánd annak beszéde szerint, nem lészen annak világossága” Ésaiás 8:20. (Szent Biblia, Britt és Külföldi Biblia-Társulat, 1923, fordítta: Károli Gáspár)