Az Ószövetséggel kapcsolatban sokszor felmerül a bírálat, hogy kegyetlen vérengzésekkel tarkított történetei nem illenek a szerető Istenről kialakított képbe. Magáról Isten kiválasztott népéről is él ez a felfogás, hogy kegyetlenkedéseik nem egyeztethetők össze az irgalmas Isten képében fellépő nép alakjával.
 Ebben a néhány sorban nem magát a fenti problémát igyekszem tisztázni, csupán egyetlen igeverset emelnék ki, ami megmutatja, hogy mit okoz, egy rosszul értelmezett, fordított mondat, és bíztassak minden olvasót a Biblia kutatására, főleg azokban az esetekben, amikor kétségeink támadnak egy-egy igeszakasszal kapcsolatban.
 „A népet pedig, mely benne vala, kihozatá; és némelyét fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemencén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával. Haza méne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.” II. Sámuel 12:31. (Károli fordítás 1908. rev.)
 Így hangzik tehát az igeszakasz, mely első olvasatra valóban rendkívüli brutalitásról tesz tanúbizonyságot, Dávid király – vagy ha úgy tetszik, a zsidó nép - részéről.
 Több fordítás is javította már ezt a szakaszt, s adta vissza a megfelelő jelentést, ugyanis itt nem arról van szó, hogy Dávid különféle válogatott kegyetlenkedésekkel öli meg az ellenséget, hanem arról, hogy különféle szolgálat alá szorítja őket, amint ez általános szokás volt a zsidóknál. lásd: Józsué 9:27, Józsué 16:10. 
 A fenti ige helyesebb fordításban a következő képpen hangzik:
 „A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta, meg téglaégető kemencékhez rendelte ki őket. Így járt el valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe.” (Új fordítású revideált Károli Biblia)
 Ebből a kis igeversből is látszik, hogy milyen fontos a személyes kutatása az igének, legfőképpen, ha kétségeink támadnak a jelentést illetően, mivel az nem, vagy nehezen illeszthető össze a Biblia többi részével.