„Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.” Dániel 2:33
 Nabukodonozor király álma a jövőről, a Biblia tíz vázlatpróféciájának talán legtöbbet tárgyalt részei közé tartozik. Ezzel a próféciával kapcsolatban, mely az i.e. VI. századtól tekinti végig a föld történelmét, egészen Krisztus második visszajöveteléig, több, sokszor ellentétes gondolat is megfogalmazódott, de itt most csak a fenti, talán eddig nem annyira vitatott mondatra térnék ki.  A szobor arany feje (Nabukodonozor Babiloni birodalma), ezüst mellkasa (Méd-Perzsa birodalmi szövetség),bronz hasa (Nagy Sándori görög, makedón birodalom), és vas lábszárai (Római, Birodalom) után egy különös kép tárul elénk. A szobor lábfeje és lábujjai, különböző népek laza, egymással nem egyesülő szövetségét mutatják be, melyek tartalmaznak elemeket a Római Birodalom jellemzőiből, de találhatunk bennük jellegzetességeket a népvándorló népekre jellemző tulajdonságokból is. Eddig, valamilyen önkényes módon csupán a Nyugat Római Birodalom utódállamaival azonosítottuk őket, s ebben elkövettünk egy nagyon nyilvánvaló hibát. Ha komolyan vesszük a próféciát, és a feltételezhetően összefonódott ezüst mellkason pihenő karok a Perzsa-Méd szövetséget jellemezték, akkor ugyanolyan komolyan kell vennünk azt is, hogy Dániel felhívja a figyelmet a negyedik birodalommal kapcsolatos történésre:
 „Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, amint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel.” Dániel 2:41.
 Kétfelé oszlik tehát a negyedik birodalom. Ezt nem is kell annyira kutatnunk, hiszen ha a negyedik birodalmat a Római Birodalommal azonosítjuk – ami úgy vélem több, mint egyértelmű – tudhatjuk, hogy i.u. 395-ben a birodalom kettészakad. Ezt nagyon egyértelművé teszi az ige. Itt azonban legtöbbször a tíz lábujjal kapcsolatban találgatások sora bontakozik ki, hogy kik is voltak azok a királyok, melyek örökösei lehettek a nyugatrómai birodalomnak. De mi indít bennünket arra, hogy ez után a két részre oszlott birodalom két-két részéből létrejövő királyságokat csupán a Nyugat-Római Birodalom utódállamaiban keressük. Ez ellentmond nem csak a próféciának, de a történelemnek is. 
 Dániel magyarázatában a kettészakadással egy időben, vagy talán már akkor a cserép elegyedik a vassal. Az cserép azonosításában felismerhetjük azokat a népvándorló népeket, melyek beszivárogtak az egykori Római birodalom területére. Azonban nem csak a nyugati részbe özönlöttek be népek (germánok, gótok, hunok, vandálok, stb.), hanem a keleti birodalom területére is (szlávok, avarok, bolgárok betelepülése a Balkán-félszigetre, arabok stb.). Illetve meg kell említeni a Nyugati, de főleg a Kelet Római birodalom alapvető nemzeti sokszínűségét. Ezt támasztja alá Dániel, amikor arról beszél, hogy a kétfelé oszlás időszakában már vas és agyag elegye jellemzi őket.
     Mit kezdjünk azonban a sokfelé elaprózódó birodalmakról szóló utolsó képpel. A szobor lábujjai, mintegy az általuk egykor egységet alkotó birodalmak utódjaiként jelennek meg. Nem lehet azonban önkényes az azonosítás. Az utódoknak maguknak is utódoknak kell tekinteni magukat. Kik tekintették magukat utódoknak. Ezen a ponton egy nagyon érdekes tény kell megállapítanunk. Két olyan hatalmi rendszer létezik, mely magát a Római Birodalom utódjának tekinti. S, hogy még pontosabban fogalmazzunk, egyik a Nyugat, míg a másik a Kelet Római birodalom örököseként jelenik meg. S ezeknek, ahogyan Rómának is, mind politikai, mind vallási téren hatalomnak kell lenniük.
 Két olyan hatalmi rendszer van, mely vallás alapokon nyugszik, s egyben politikai tényező is, illetve magát a Római Birodalom örököseként aposztrofálja. 
 Az egyik a Római Katolikus Egyház, illetve az általa a középkorban felépített politikai rendszer, aminek alapjain ma is működik a Nyugat-Európai államok szövetsége, a másik a magát harmadik Rómaként megnevező, és egyben a keleti kereszténységet felkaroló szláv (orosz) birodalmi rendszer, mely az idők folyamán kisebb nagyobb átalakulások mellett is megmaradt hatalmi tényezőnek. 
 A prófécia alapján ez a két hatalmi rendszer mindaddig fennáll egymás mellett, míg Krisztus második eljövetele beteljesedik. Bennük népek sokasága lesz jelen, laza egységben, együttműködve, de nem egyesülve, míg ők maguk egymással soha nem fognak semmilyen szövetségre lépni.
 Természetesen lehet találgatni, hogy mely királyok, országok az utódok. Bár véleményem szerint nagyobb egységekben kell gondolkozni. (Germánok, Latinok, Szlávok, stb.) De mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a két hatalmi rendszer alapjai megegyeznek. A pecsét, mely jellemzi a fenevadat ugyanúgy jelen van mindkettőnél. Ilyen szempontból bár különállók, de mégis ugyanaz a fenevad jellemzi őket. Ezért szerepelhet jelenések könyvében a fenevadon együtt a tíz király. Ezért lehetséges, hogy a fenevad által létrehozott két birodalom „kielégíti” mind a liberális értékeket kívánó emberek, mind az autokráciát követelő emberek igényét, mely rendszerek ugyanazon az elven működnek, hiszen az egyik nyíltan diktatórikus, a másik burkoltan (a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség felett), de mind a kettő emberi akarat alapján működik, elutasítva az Isteni vezetést.