Ellentmondások, melyek vitákra, érvek ütköztetésére adhatnak okot. Néha felfedezünk ilyen dolgokat, a Bibliában is, s ez megingat bennünket, holott kutatásra kellene, hogy késztessen. Egy ilyen ellentmondásnak tűnő bibliai igepárral foglalkozzunk most néhány perc erejéig.
     Vizsgálni kívánt igeszakaszaink a következők:
 „És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.” I. Mózes 15:13
 „Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharminc esztendő multán keletkezett törvény nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.” Galátziabeliekhez írt levél 3:17.
     Mit olvasunk ezekben a részekben. (Az évek számításánál, kizárólag bibliai adatokra támaszkodtam.) Ábrahám, akinek Isten az ígéretet adta, i.e. 1875-ben, (75 éves volt ekkor) az első igeszakasz alapján 400 éves szolgaságról értesül, mely utódait sújtja. Ez után fognak megszabadulni az elnyomás alól. Ez az időpont i.e. 1445-ben volt, amikor a zsidó nép kijött Egyiptomból, otthagyva a rabszolgaságot, s szabad néppé válva.
     Második szakaszunk alapján azonban az Ábrahámnak adott ígéret, és a kivonulás után három hónappal magkapott törvény között 430 év telt el.
     A Biblia szerint Egyiptomba, csak Jákób (Ábrahám unokája) 130. életévében (I. Mózes 47:9) települnek át Izrael fiai, innen számítjuk a tényleges Egyiptomi fogságot. Ez kb.: 200 évre van az Ábrahámnak adott ígérettől, mégis a fogság végén, a kivonulás alkalmával így fogalmaz az ige: „Az Izráel fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz harminc esztendő vala.” II. Mózes 12:40.
 400 év, 430 év, mintha összekuszálódtak volna a szálak. Próbáljuk hát kibogozni őket. 
     Ábrahám Istentől kapott ígérete és a Sinai hegyen adott törvény között valóban 430 év telik el, ez könnyen kiszámítható, csupán az alábbi kivonást kell elvégeznünk: 1875-1445=430. A második igénk tehát helytálló. De mit kezdjünk azzal, hogy Ábrahám 400 éves fogságról értesül, közben csak unokája életében kerülnek a leszármazottai Egyiptomba, ahol kb. 230 évet töltenek. Honnan van a 400 éves fogság gondolata? Nézzük tehát.
     Először is, az első igében Ábrahám magváról, tehát leszármazottjairól szól az ige. Vagyis akár már a fiáról is. Izsák (Ábrahám fia) viszont Kánaán területén élt, hogyan lett volna Egyiptomi szolgaság alatt? Az „amarnai-levelek” tanúsága szerint i.e. XIV. században Kánaán valószínűleg teljes területe Egyiptomi fennhatóság alatt volt. D-i része, ahol Ábrahám és Izsák táborozott, ettől korábban, már ebbe a státuszba kerülhetett. Innen szemlélve a dolgokat, Ábrahám utódai, köztük már fia Izsák is, valóban fennhatóság, szolgaság alatt van azon a területen, mely nem az övé. 
     De, hogy tovább „kötözködjünk”, Izsák Ábrahám 100 éves korában született (I. Mózes 21:5), az ígéretek után 25 évvel. Mi történt a maradék 5 évvel, hogyan értelmezzük? 
     Az ókorban a gyermeket, sok kultúrában az elválasztása után jegyezték be népe tagjai közé (a léviták például 3 évesen tették ezt meg). Izsákot, anyja Sára születése után minimum három évig, de idős korában történt szülése miatt valószínűleg tovább szoptatta. Ábrahám az elválasztás napján nagy ünnepséget tartott, a kor szokása szerint ( I. Mózes 21:8). Ez az a pont, mikortól Izsák (túlélve a kritikus első éveket), úgymond önálló személyiség a családban, s ez az a pont, mikortól személy szerint is Egyiptomi területen élve, egyiptomi szolgaság alá kerül. Ettől az időponttól számítva pedig valóban 400 év telik el a kivonulásig, a zsidóknak Egyiptomból való szabadulásáig.