Úgy zúg a gondolat. A törvény átka nyom. Mit, s hogyan tegyek, Hogy jó legyek, S ne legyen fájdalom. Oly sok a pont, Mit át kell még néznem, Mit összevetve a jelennel, Jó kell kinéznem. Elég! Nem bírom tovább. Szerettem volna lenni pontos, Neked megfelelni úgy, Ahogyan két kőbe vésted. De nem tudok. Marad Krisztus a jelenben, A remény, hogy így is kellek, S a remény, hogy nem soká ölellek. Te látod a jelent, A lelkem mélyét Uram. Csak ez maradt, S hogy ismerlek.