Úgy zúg a gondolat.
 A törvény átka nyom.
 Mit, s hogyan tegyek,
 Hogy jó legyek,
 S ne legyen fájdalom.
 Oly sok a pont,
 Mit át kell még néznem,
 Mit összevetve a jelennel,
 Jó kell kinéznem.
 Elég! Nem bírom tovább.
 Szerettem volna lenni pontos,
 Neked megfelelni úgy,
 Ahogyan két kőbe vésted.
 De nem tudok.
 Marad Krisztus a jelenben,
 A remény, hogy így is kellek,
 S a remény, hogy nem soká ölellek.
 Te látod a jelent,
 A lelkem mélyét Uram.
 Csak ez maradt,
 S hogy ismerlek.