Lenn üde zöld, fenn tetszhalott.
 Nem látni mi lesz még belőle.
 Virágmező jelzi lábainál,
 Éltető talaj veszi közre.
 De miért nem éled?
 Miért vár mégis oly mozdulatlan?
 Így alkotá, ki másokért él,
 Hogy tanítson lankadatlan.
 Hogy megértsd, miként áll országa,
 S legyen majd ismerős.
 Ha elvirágzott alant a gyengébb,
 Árnyékot hajt az erős.