Elmúlt a múlt, s fejemben kerengve meg-meg áll. Ez képzi magvát a jövőnek, mit megálmodok. Mert nincs más, mint a tapasztalat, mi átitatott. Ebből merítkezem, de próbálok elrugaszkodni, Egy más tájra, mely ismeretlen, még nem létező. Erről álmodom, s ettől van tagjaimban az erő. Mit megéltem, bizonyság, hogy az álom nem álom, S e világi agyam mit gondol csak csalfa indok csupán, Remélni, s hinni a csodában, ez visz át ez élet viharán.