Elmúlt a múlt, s fejemben kerengve meg-meg áll.
 Ez képzi magvát a jövőnek, mit megálmodok.
 Mert nincs más, mint a tapasztalat, mi átitatott.
 Ebből merítkezem, de próbálok elrugaszkodni,
 Egy más tájra, mely ismeretlen, még nem létező.
 Erről álmodom, s ettől van tagjaimban az erő.
 Mit megéltem, bizonyság, hogy az álom nem álom,
 S e világi agyam mit gondol csak csalfa indok csupán,
 Remélni, s hinni a csodában, ez visz át ez élet viharán.