Nyári szél
Hol forró, mint a szerelem, 
 Hol égető, mint a vágy.
 Hol hűsítő, mint egy 
 Őszinte, önzetlen simogatás.
 Hol lágy, mint a nő keze, 
 Hol erős, mint a férfié.
 Hol átformáló fergeteg,
 Mely pusztítni, s építni kél.  
 Néha várom, de sokszor,
 Ha ráncolja égi homlokát.
 Úgy érzem semmi vagyok,
 S így futok egyre-egyre csak tovább.