Mózes! Én vagyok az Úr! Atyáid Istene, a Mindenható. Kit ők így ismertek csupán, Mint mindenek felett uralkodó. Nem tudtak a Létezőről, Ki volt, van és lesz örökké. Nem ismertek így engem soha, Ki köztük élek, s válok örömükké. Mostantól, a Való Vagyok. Ez őrült földön a nyugalom. Szélcsend a háborgó tengeren, S a harcban pajzs a karodon. Én vagyok az Élő Isten, Nem zárkózom el tőletek. Érted! Hadd legyek a megoldás. Engedj be szívedbe, s védelek. Én vagyok, ki lázadat, Ott éreztem az arcomon. Ki sírtam, ha sírnod kellett, S örültem, az elmúlt bánaton. Én vagyok csak, ki értelek, S én leszek, ki akkor védelek. Ott leszek a váddal szemben, Engedj be kérlek, féltelek. Jól ismerlek, mert láttalak, Mikor még senki sem láthatott. Értem a kínod, s vágyad is, Áldoztam, hogy ne légy átkozott. Ó, csak ismernél te is engem, Mint kezedet fogó hű Atyát. Ne lennék a végtelen messzi, Bár lennék, veled élő, hű barát.