Mózes! Én vagyok az Úr!
 Atyáid Istene, a Mindenható.
 Kit ők így ismertek csupán,
 Mint mindenek felett uralkodó.
 Nem tudtak a Létezőről,
 Ki volt, van és lesz örökké.
 Nem ismertek így engem soha,
 Ki köztük élek, s válok örömükké.
 Mostantól, a Való Vagyok.
 Ez őrült földön a nyugalom.
 Szélcsend a háborgó tengeren,
 S a harcban pajzs a karodon.
 Én vagyok az Élő Isten,
 Nem zárkózom el tőletek.
 Érted! Hadd legyek a megoldás.
 Engedj be szívedbe, s védelek.
 Én vagyok, ki lázadat,
 Ott éreztem az arcomon.
 Ki sírtam, ha sírnod kellett,
 S örültem, az elmúlt bánaton.
 Én vagyok csak, ki értelek,
 S én leszek, ki akkor védelek.
 Ott leszek a váddal szemben,
 Engedj be kérlek, féltelek.
 Jól ismerlek, mert láttalak,
 Mikor még senki sem láthatott.
 Értem a kínod, s vágyad is,
 Áldoztam, hogy ne légy átkozott.
 Ó, csak ismernél te is engem,
 Mint kezedet fogó hű Atyát.
 Ne lennék a végtelen messzi,
 Bár lennék, veled élő, hű barát.