Ahol születtem, ott emberek élnek. Nem jobbak, vagy rosszabbak, mint más. Emberek, kik emlékeznek, s felednek, Kiket meggyötört a megörökölt szánakozás. Becsaptak bennünket, mint oly sok népet itt, S lassan megtört bennünket, a minket védő hit. A Bálám tanácsával buktunk el, mint eddig annyi nép Kik féltek, s utáltak, botránykövet vetettek elénk. S mára bálványunk ezer, urunk naponta egyre több, Csak az az egy, az igazi nincs a nagy sereg között.