Ahol születtem, ott emberek élnek.
 Nem jobbak, vagy rosszabbak, mint más.
 Emberek, kik emlékeznek, s felednek,
 Kiket meggyötört a megörökölt szánakozás.
 Becsaptak bennünket, mint oly sok népet itt,
 S lassan megtört bennünket, a minket védő hit.
 A Bálám tanácsával buktunk el, mint eddig annyi nép
 Kik féltek, s utáltak, botránykövet vetettek elénk.
 S mára bálványunk ezer, urunk naponta egyre több,
 Csak az az egy, az igazi nincs a nagy sereg között.