Mindenben körülvesz a sok vívmány, Mely könnyebbé és könyörtelenebbé tesz. Segít a magányosnak társaságra lelni, De elzárja az utat a másik emberhez. Segít lekötni a szülőre vágyó gyermeket, Míg az apa, s az anya a kenyérért szalad. S elveszi az étekre szánt magányszagú pénzt, Mert a gép fontosabb lett, mint az éltető falat. Sőt az étel válik nekünk kenyérből éltető programmá, S a zajos közös ebédünk magányt szülő alkalmazássá. Börtönünk lett mit építettünk, Miért annyian emésztettek éveket. S hogy kilépjünk e fogságból, Kéne már egy hatalmas áramszünet.