Mindenben körülvesz a sok vívmány,
 Mely könnyebbé és könyörtelenebbé tesz.
 Segít a magányosnak társaságra lelni,
 De elzárja az utat a másik emberhez.
 Segít lekötni a szülőre vágyó gyermeket,
 Míg az apa, s az anya a kenyérért szalad.
 S elveszi az étekre szánt magányszagú pénzt,
 Mert a gép fontosabb lett, mint az éltető falat.
 Sőt az étel válik nekünk kenyérből éltető programmá,
 S a zajos közös ebédünk magányt szülő alkalmazássá.
 Börtönünk lett mit építettünk, 
 Miért annyian emésztettek éveket.
 S hogy kilépjünk e fogságból,
  Kéne már egy hatalmas áramszünet.