Mily nehéz letenni mi a világból körülvesz,
 S szemlélni úgy, mint múló tüneményt.
 Megérteni, egy a szükséges, s azt az egyet előre tenni.
 Elé a szemnek, fülnek, s érzékelhető létnek.
 Hogy megnyíljon a szem, mely nem testi,
 Melyet nem zavarhat füst, hideg, vagy fény,
 Mely meglátja azt, mi látva a világot, egyedüli remény.
 Mily nehéz sátorban lakni, mint vándor, ki nem kíván megállni,
 Sem részesedni abból, min áthalad.
 Mert lát messze, a horizonton túl egy országot,
 Melyben örökre megnyughat.