Él és élnie kell, abban miből nem származik, Fél, mert félnie kell, ha hite eltávozik. Elhelyezte őt a mindenek felett álló, Ki mind őt, mind a körülvalót fenntartja. Hogy hirdesse az egyedüli reményt, Mi őt s a másik veszendőt megtarthatja. De fél. Fél léttől, gondtól, elveszéstől. Fél attól, mi javát szolgálja. S élni akar békében, és biztonságban, Azzal, s attól ki a harcban vesztét kívánja. Bizonyságot akar a hazugtól, Hogy nem harapja halálra. S tőle bizonyságként bért kér, s kap. Hogy költse saját szájára való szájkosárra. S e fék nem a fogakat, a szavakat szűri meg, Az igék az elevenig marnak, s ezt ő nem tűri meg. Hisz ki teremtett megenged, s kit teremtett nem enged.