Él és élnie kell, abban miből nem származik,
 Fél, mert félnie kell, ha hite eltávozik.
 Elhelyezte őt a mindenek felett álló,
 Ki mind őt, mind a körülvalót fenntartja.
 Hogy hirdesse az egyedüli reményt,
 Mi őt s a másik veszendőt megtarthatja.
 De fél. Fél léttől, gondtól, elveszéstől.
 Fél attól, mi javát szolgálja.
 S élni akar békében, és biztonságban,
 Azzal, s attól ki a harcban vesztét kívánja.
 Bizonyságot akar a hazugtól,
 Hogy nem harapja halálra.
 S tőle bizonyságként bért kér, s kap.
 Hogy költse saját szájára való szájkosárra.
 S e fék nem a fogakat, a szavakat szűri meg,
 Az igék az elevenig marnak, s ezt ő nem tűri meg.
 Hisz ki teremtett megenged, s kit teremtett nem enged.