Egy kidolgozott csoda, Melyet óvni, védeni kell. Egy csoda, melyet Isten Reánk bízott egyszer. Egy vigasz a rohanás mámorában, Egy esély a szebbre-jobbra vágyásban. Egy hely, ahol megláthatod Őt, Ki mindezt alkotta, a Teremtőt. De mennyi jelző, mennyi kép, Mennyi mindent ért a nép. S mégsem tesz, csak elszenved, S hiányérzetben szendereg. Kellene, de most még ne, Most még elutazom egy időre. Most még használom, ami rossz, De majd később szólok, s te eldobod. Én is, de előbb te, s ha látom, Tán tanulok belőle. S akkor olyan lesz, mint régen volt, Tudod, olyan…Milyen volt? Lassan eltelnek a századok, S az újak nem érzik hiányod. Védeni akarják a meséket, Közben TV-nél töltik el az estéket. Emlékeznének, de nincs mire, Az ősök felélték, s maradt a híre. S lassan sem az, sem hamva nem lesz. Egy virtuális térben lépegethetsz.