Egy kidolgozott csoda,
 Melyet óvni, védeni kell.
 Egy csoda, melyet Isten
 Reánk bízott egyszer.
 Egy vigasz a rohanás mámorában,
 Egy esély a szebbre-jobbra vágyásban.
 Egy hely, ahol megláthatod Őt,
 Ki mindezt alkotta, a Teremtőt.
 De mennyi jelző, mennyi kép,
 Mennyi mindent ért a nép.
 S mégsem tesz, csak elszenved,
 S hiányérzetben szendereg.
 Kellene, de most még ne,
 Most még elutazom egy időre.
 Most még használom, ami rossz,
 De majd később szólok, s te eldobod.
 Én is, de előbb te, s ha látom,
 Tán tanulok belőle.
 S akkor olyan lesz, mint régen volt,
 Tudod, olyan…Milyen volt?
 Lassan eltelnek a századok,
 S az újak nem érzik hiányod.
 Védeni akarják a meséket,
 Közben TV-nél töltik el az estéket.
 Emlékeznének, de nincs mire,
 Az ősök felélték, s maradt a híre.
 S lassan sem az, sem hamva nem lesz.
 Egy virtuális térben lépegethetsz.