Figyeltem egykor a hatalmas hegyet,
 Mint ölelik körül, a habos fellegek.
 Gomolygó fehérség látszott a hegy felett,
 Így ölel a Mindenható körül benneteket!
 Másra tévedt szemem, a magasság után,
 Apró magot vitt a szél, végig a nagy pusztán.
 Elhalt a fáért, mellyé nevekedett,
 Így halt meg az Úr emberek értetek!
 Végül elméláztam a szelet figyelve,
 Amely valahonnan tart valamerre.
 Nem tudom az útját, de létét érezem,
 Így munkál a Lélek, érted, s érettem!