Újból fenn látni az égen a reményt,
 Mint tarka képzetű cselszövő erényt.
 Nem Isten akarta így, nem Isten akarta így.
 Szívből keresni, mint fújó vadkan,
 A holtig átázott lelki malasztban a reményt.
 Nem Isten akarta így, nem Isten akarta így.
 Fájón bujdosni a földi vándorúton,
 Szenvedni, nyögni, mint igába zárt barom.
 Nem Isten akarta így, nem Isten akarta így.
 Egy jobbról álmodott az égi képzelet,
 Mit nem tudott felfogni a teremtett, s vétkezett.
 Nem Isten akarta így, nem Isten akarta így.