Újból fenn látni az égen a reményt, Mint tarka képzetű cselszövő erényt. Nem Isten akarta így, nem Isten akarta így. Szívből keresni, mint fújó vadkan, A holtig átázott lelki malasztban a reményt. Nem Isten akarta így, nem Isten akarta így. Fájón bujdosni a földi vándorúton, Szenvedni, nyögni, mint igába zárt barom. Nem Isten akarta így, nem Isten akarta így. Egy jobbról álmodott az égi képzelet, Mit nem tudott felfogni a teremtett, s vétkezett. Nem Isten akarta így, nem Isten akarta így.