A kéz, mi imára összefonódott,
 Melyet az ember feléje nyújtott.
 Most ökölbe szorítva lendült a magasba,
 Rázta őt, egyre rázta a Sátán angyala.
 S bár akarták, vagy nem a nyelvvel forrt egybe,
 „Keresztre”, s újra csak „Keresztre vele”.
 A kérlelő kéz, mely sokszor csak érinteni vágyta,
 Most elszántan küldte a Golgotára.
 S mikor elérte, mit akart, az arcokat takarta,
 Leplezni próbálta szégyenét, gyászát…
 S újra kérlelőn fordult ahhoz, kit felszegzett,
 Bocsássa meg, csak még egyszer árulását!