Az akarat nagyobb, vagy a hit,
 Hogyan tegyek, s mit?
 Te tudod Uram a választ erre,
 S én nem értem még fel erre a hegyre.
 Nem látom csúcsát a minden felett,
 Ez az út, mely hozzád vezet?
 Sokszor megérzem a valamit,
 Amit te üzensz, vagy én, vagy más,
 Vagy nem is tudom ki igazít útba engem.
 Minden kavarog bennem.
 Imában százszor és ezerszer kértem,
 S te tudom, megmutattad nékem.
 De miért nem értem!?
 Miért sötét az értelem?
 Miért nem látom, s értem?
 Mi fogja vissza, hogy lássam,
 Mit te mutatsz a felhők fölött.
 Hol mindig napsütés van.
 S alul a homályban állok a lábadnál,
 S a köd eltakar a szemem elől.
 Választ, válasz adót, s akaratot.
 A köd.
 A homály, mely elmémre telepszik,
 A felfogás, a tudatosság,
 Az öröklött szokás, az e világi jog,
 A jól megfontolt okoskodás.
 Sajátos helyzet, melyben az áll az utamban,
 Mivel megérteni akartam.