Mindenkinek igaza van,
 Ha magát ítéli s nincs ellene.
 De mit tegyen, ki hallgatja,
 Hogyan vitázik ő, s az ellene.
 Ugyanaz szolgál támaszul,
 Mind ennek, mind annak.
 S ki köztük áll, igazat ad,
 Hol ennek, hol annak.
 S ha megcsömöl a sok „jótól”, 
 Melyet fejére zúdít a harc heve.
 Félre vonul, s míg ott tombolnak,
 Itt beszélget vele Istene.
 Tanácsot kap, s igét,
 Melyet hirdetve lelkeket ment meg.
 De neki fordulnak az előbb még vitázók,
 S kikiáltják csúf hitetőnek.