Mindenkinek igaza van, Ha magát ítéli s nincs ellene. De mit tegyen, ki hallgatja, Hogyan vitázik ő, s az ellene. Ugyanaz szolgál támaszul, Mind ennek, mind annak. S ki köztük áll, igazat ad, Hol ennek, hol annak. S ha megcsömöl a sok „jótól”, Melyet fejére zúdít a harc heve. Félre vonul, s míg ott tombolnak, Itt beszélget vele Istene. Tanácsot kap, s igét, Melyet hirdetve lelkeket ment meg. De neki fordulnak az előbb még vitázók, S kikiáltják csúf hitetőnek.