Valaki jön, most megállt.
 Most a kiskerten jön át.
 Ki lehet ilyen késő este?
 Az ajtóban vár, hogy valaki beeressze.
 Talán a szomszéd, á dehogy,
 Ő az ablakon mindig kopog.
 A sógor jöhet el idáig,
 Nem ő az utcáról kiállt, s nótázik.
 Talán a boltos hozta meg a baltát,
 Mit tegnap kért el, vágni a fát?
 Rá ér holnap is megmondtam neki,
 Miért jönne ily későn rendezni.
 Ilyenkor inkább bajban jár az ember,
 Orvosért szalajt, vagy papot rendel.
 De a bajban a lépés nem ilyen óvatos,
 Alig lép a földre, tán nem is hagy nyomot.
 Nem ismerem a lépését ennek.
 Rabló lenne, s úgy hiszi pihennek?
 Ha rabló lenne, hol van a kutya?
 Az ajtó előtt fekszik, már kéne ugatnia.
 Nem várunk senkit, lehet, hogy eltévedt?
 Várjuk meg míg elmegy, ne szóljunk szegénynek.
 Tudva jött ez ide, hisz halljátok, zörget.
 Nehéz idők járnak, lehet, hogy koldus lesz.
 Lassan, halkan kopog, alázatos pára,
 Mivé lesz az ember, világnak csúfjára.
 Csak zörget tovább, s szívem is remeg.
 Adni kéne neki egy falat kenyeret.
 Feltámadt a szél is, veri az ablakot,
 Mindenhonnan zaj van, nem hallom, a hangot.
 S ahogy nő a vihar, halkul a kopogás,
 Elnyomja a zörgetést a világi zsibongás.
 Most érzem igazán, hogy hiányzik valaki,
 A zörgetés nem kintről jön, belülről hallani.
 Szívem ajtaján zörget egyre-egyre,
 Ajtót nyitni nekem állna érdekembe.