Ki bölcs?
 Ki tudja, nincs hatalma,
 S elméje kevés, hogy tegyen.
 Vagy bölcs a tévelygő,
 Ki vakon követi saját véletlenjét.
 Bölcs lehet, ki elhiszi,
 Véletlenek szülötte.
 S véletlen a gondolat,
 Mi életre keltette e kérdést.
 Ki bölcs?
 E kérdés tulajdonságról faggat,
 Vagy csupán személy a válasz?
 S nincs mögötte emberi, 
 Eszmei, EQ.
 Értelmes intelligencia?
 Vagy értelmetlen van?
 Vagy aki keresi ő maga az?
 Széttekintünk, hol lelünk rá, rád,
 Te vágyott cél, valljuk elértünk.
 De miért keressük szüntelen az elértet?
 Értelem, mi nagynak vallja magát, de keres.
 Keres, mert nem biztos benne, hogy értelmes.
 Keres értelmet, de reméli, nem talál,
 S kimondhatja „egyedül vagyunk”!
 S valóban egyedül e rengeteg öreg éjszakában.
 Csak mi keresünk.