Vigyázzatok, hogy miként éltek, és haltok az egek alatt,
 Vigyázzatok, mert messze hat, mi e földön elmétekbe akad.
 Jobb lenne tán nem akarni, csak mélán tenni a szót,
 Mint robot, melyet Isten előre bekódolt.
 De nem ilyenről álmodott az égi képzelet,
 Ki nem akarja, csak teszi, mit az Alkotó szeret.
 Jobbat akart, egy gondolkodó, és tenni vágyó lényt,
 Ki ha kell szembefordul a rosszal, az Istenért.
 Gondolod, talán hiba csúszott az égi számításba,
 Hogy e lény az Istent oly sűrűn gyalázza?
 Nem, a hiba nem a számításban, s nem is a tettben volt,
 A teremtmény akarata, s kívánsága romolt.
 Megposhadt az ember, a bűni mocsokban,
 Mit sátán osztott neki halkan, s titokban.
 Rávette a szeretett és védett gyermeket,
 Hogy Atyjának, kitől ered, nevét tiporja meg.
 Ne higgyen annak, ki megalkotta, s védte,
 S akarta, hogy Vele legyen az örök dicsőségbe.
 Elbukott, elesett, de mégis a felelet,
 Ajkáról vádlón a Teremtőre meredt.
 A csaló magára hagyta, hogy nézze szenvedését,
 Mely a bűne miatt okozza, teljes elveszését.
 De jobbra vágyott a Teremtő, s hogy mentse a gyermeket,
 Egyetlen Fiával, a vétkesért fizetett.