Emlékszem az első képre földi életemben,
 A kotló alatt éledő kiscsibéket lestem.
 Nagy dolgot látott a gyermeki szem,
 A ma emberének, ez ma már semmi sem.
 De számomra a világ volt, mit akkor
 láttam,
 Hisz tudom, minden életben maga a világ
 van.
 Benne van a gondos kéz, s a teremtő elme,
 Az égi akarat, mely megsegítette.
 Benne van a fájdalom, a sóhaj, a bánat,
 Az ember vétke, mely kára a világnak.
 S benne van, mit nem lát kinek ez csak
 semmi,
 A reményt, hogy egyszer minden újjá fog
 lenni.