Irgalmatlan béke vár ránk,
 Könyörtelen nyugalom.
 Ha ember embernek istene,
 S az áldozat magunk vagyunk.
 Az ember istenek vért kívánnak,
 S benne megannyi életet,
 Szomjuk nem fogy, s mást nem akarnak,
 Csak emberi lelkeket.
 Ó mily vakok ez istenek,
 Kik atyjukat követve halva élnek,
 Hisz tőle feljebb nem jöhetnek,
 A mélység angyala fejük felett.