Eltévedt vándor az égi mezőkön,
 Merre jársz, míg újra visszatérsz?
 Életed úttalan útját róva,
 Gondolsz-e ránk, minket szemlélsz?
 Elsuhansz, tán egy pillanat alatt,
 Szemünk nem látja lényed, s fényedet.
 Nem otthonod e földi hon,
 De vállalod értünk a vészeket.
 Nem jöttél hozzánk égi lánggal,
 Csak jelét láthattuk fényednek.
 De tudjuk, egyszer nem haladsz tovább,
 S e föld érezni fogja terhedet.